hétfő, június 26, 2017

"Az aláírás Unk aláírása volt. Unk volt a hős aki a levelet írta. Unk saját magának írta a levelet, mielőtt kitisztították volna az emlékezetét. Irodalom volt a szó legmagasztosabb értelmében, hiszen Unk bátorságot, éberséget és titkos szabadságot merített belőle. A tulajdon hősévé avatta, igen nehéz időkben."
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

hétfő, május 22, 2017

Ki VaGYoK éN?

A Ki vagyok én? Ramana Maharsi időrendben második könyve, amely eredeti formájában 1902-ben született, amikor Maharsi huszonkét éves volt. Ekkoriban még Arunácala szent hegyének délkeleti oldalán, a Virúpáksa barlangban tartózkodott (csak jóval később költözött le a hegy lábánál fekvő - róla elnevezett - Ramanásramamba). Maga a mű eredetileg Maharsi egyik első tanítványa, Sívaprakásam Pillai kérdéseire adott válaszokat foglalja magában. Mivel Maharsi ebben az időben nem beszélt (habár soha nem tett formális hallgatási fogadalmat), a szóban elhangzott kérdésekre írásban válaszolt.

Ki vagyok én?
Mivel minden élőlény (jíva) állandó, szenvedéstől mentes boldogságra vágyik, mivel a mindenekfölötti szeretet (parama priyam) mindenkiben kizárólag önmagára irányul, s mivel a szeretet csak arrafelé fordul, amerre boldogságot talál, ahhoz, hogy az ember elérje ezt a boldogságot - amely tulajdonképpeni természetét alkotja, s amely az elme működésétől mentes mélyalvás állapotában naponta megtapasztalható -, meg kell ismernie saját valóját. Ennek alapvető eszköze (mukhya sádhana) egyedül a "Ki vagyok én?" kérdésén alapuló kutatás (jnána vicára).

Ki vagyok én?
Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati képesség, nevezetesen a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és a nemzés képessége, amelyek a nekik megfelelő funkciókkal, vagyis a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és gyönyörérzés funkcióival rendelkeznek; nem én vagyok az öt életszél, vagyis a prána és a többi, amelyek a belégzésnek és a többi négy lélegzési funkciónak felelnek meg; de nem én vagyok a gondolkozó elme sem; s ugyanígy nem vagyok azonos a [mélyalvásban megvalósuló] tudatlansággal sem, amely mit sem tud a objektumokról, amelynek nincsenek funkciói, s amely a tárgyaknak csupán maradványszerű benyomásait hordozza
.
Ha ezek közül egyikkel sem vagyok azonos, akkor ki vagyok én?
Miután a fent említett azonosítások mindegyikét az "ez sem", "az sem" válaszokkal elutasítottuk, egyedül [maga] a tudatosság marad - az, hogy én vagyok.

Mi a tudatosság természete?
A tudatosság természete: lét-tudat-üdv.Mi a megszabadulás?
Vizsgálódás rabságban lévő Önmagunk természetét illetően, majd megvalósítani igazi természetünket - ez a megszabadulás.

Milyen viszonyban van egymással a vágytalanság és a bölcsesség?
A vágytalanság - bölcsesség. E kettő nem különbözik egymástól; ugyanazok. A vágytalanság védi meg az elmét attól, hogy valamely tárgy irányába elmozduljon. A bölcsesség azt jelenti: nem jelennek meg tárgyak. Más szavakkal az elkülönülés és a vágytalanság nem más, mint az Önvaló keresése - nem keresni mást, mint az Önvalót; az Önvaló el nem hagyása - a bölcsesség.

Mi a boldogság?
A boldogság az Önvaló igazi természete; a boldogság és az Önvaló nem különböznek. A boldogság a világ egyetlen tárgyából sem fakad. Tudatlanságunknak köszönhetően képzeljük azt, hogy a tárgyakból boldogságot meríthetünk. Amikor az elme kifelé irányul, szenvedéssel szembesül. Valójában akkor teljesülnek be az elme vágyai, amikor visszatér saját forrásához és elmerül a boldogságban - vagyis az Önvalóban. Az álomtalan alvás közben, a samádhi alatt és az eszméletlenség állapotában, illetve vágyainak tárgyát elérve avagy az ellenszenves tárgyakat eltávolítva éppen ez történik: az elme befelé fordul és tiszta Ön-boldogságot élvez. Az elme ily módon megállás nélkül, nyughatatlanul vándorol, és hol kilép az Önvalóból, hol visszatér hozzá. A fa alatti árnyék kellemes; az árnyékon kívül, a szabad ég alatt perzselő a hőség. Aki a napon volt, az kellemes hűvöset érez, amikor eléri az árnyékot. Aki viszont újra és újra elhagyja az árnyék hűvösét és kimegy a tűző napra, majd utána ismét az árnyék hűvösébe menekül, mi másnak nevezhetnénk, mint bolondnak? A bölcs ember állandóan az árnyékban marad. Hasonlóképpen, annak az embernek az elméje, aki ismeri az igazságot, nem hagyja el Brahmant. A balga ember elméje, éppen ellenkezőleg, miközben erre-arra forog a világban, csak szenvedést tapasztal, s csak egy kis időre tér vissza Brahmanhoz, hogy a boldogságot megízlelje. Amit világnak neveznek: csupán egy gondolat. Amikor a világ eltűnik - vagyis a gondolatoktól mentes állapotban -, az elme boldogságot tapasztal; amikor azonban újra megjelenik a világ, akkor az elme szenvedésbe merül.

Van-e valamilyen haszna a könyvek olvasásának azok számára, akik a megszabadulás után vágyódnak?
Az összes [szent] szöveg azt mondja, hogy a megszabadulás előfeltétele a nyugodt elme; ebből következően azt tanítják, hogy az elmét le kell csillapítani. Ha egyszer ezt megértette az ember, semmi szükség a könyvek végnélküli olvasgatására. Az elme lecsendesítéséhez az embernek csupán saját Önvalóját kell felkutatnia magában; s Önmagát vajon hogyan találhatná meg a könyvekben?! Önmagunkat saját bölcsességünk szemével kell felismernünk. Az Önvaló az öt burkon belül lelhető fel; a könyvek azonban a burkokon kívül vannak. S minthogy az Önvalót az öt burok eltávolítása után lehet megtalálni, hasztalan lenne azt könyvekben keresni.
Eljön majd az idő, amikor az embernek mindazt el kell felejtenie, amit valaha is tanult.


Mit jelent a nem-kötődés?
A felbukkanó gondolatok teljes és maradéktalan elpusztítása keletkezésük pillanatában - ez a nem-kötődés. Mint ahogy a gyöngyhalász egy derekára kötött kő segítségével merül le a tenger fenekére, hogy ott gyöngyöket kutasson fel, úgy kell az embernek is felöveznie magát a nem-kötődéssel, alámerülnie önmagába, hogy megszerezze az Önvaló igazgyöngyét.

péntek, május 19, 2017

aZ öRöK SHiVa

video

mano buddhi ahankara chittani naaham
na cha shrotravjihve na cha ghraana netre
na cha vyoma bhumir na tejo na vaayuhu
chidananda rupah shivo’ham shivo’ham

I am not the mind, the intellect, the ego or the memory,
I am not the ears, the skin, the nose or the eyes,
I am not space, not earth, not fire, water or wind,
I am the form of consciousness and bliss,
I am the eternal Shiva…

na cha prana sangyo na vai pancha vayuhu
na va sapta dhatur na va pancha koshah
na vak pani-padam na chopastha payu
chidananda rupah shivo’ham shivo’ham

I am not the breath, nor the five elements,
I am not matter, nor the 5 sheaths of conciousness
Nor am I the speech, the hands, or the feet,
I am the form of consciousness and bliss,
I am the eternal Shiva…

na me dvesha ragau na me lobha mohau
na me vai mado naiva matsarya bhavaha
na dharmo na chartho na kamo na mokshaha
chidananda rupah shivo’ham shivo’ham

There is no like or dislike in me, no greed or delusion,
I know not pride or jealousy,
I have no duty, no desire for wealth, lust or liberation,
I am the form of consciousness and bliss,
I am the eternal Shiva…

na punyam na papam na saukhyam na duhkham
na mantro na tirtham na veda na yajnah
aham bhojanam naiva bhojyam na bhokta
chidananda rupah shivo’ham shivo’ham

No virtue or vice, no pleasure or pain,
I need no mantras, no pilgrimage, no scriptures or rituals,
I am not the experienced, nor the experience itself,
I am the form of consciousness and bliss,
I am the eternal Shiva…

na me mrtyu shanka na mejati bhedaha
pita naiva me naiva mataa na janmaha
na bandhur na mitram gurur naiva shishyaha
chidananda rupah shivo’ham shivo’ham

I have no fear of death, no caste or creed,
I have no father, no mother, for I was never born,
I am not a relative, nor a friend, nor a teacher nor a student,
I am the form of consciousness and bliss,
I am the eternal Shiva…

aham nirvikalpo nirakara rupo
vibhut vatcha sarvatra sarvendriyanam
na cha sangatham naiva muktir na meyaha
chidananda rupah shivo’ham shivo’ham

I am devoid of duality, my form is formlessness,
I exist everywhere, pervading all senses,
I am neither attached, neither free nor captive,
I am the form of conciousness and bliss,
I am the eternal Shiva…

kedd, április 18, 2017

LaZuLJ eL TeLJeSeN

"A tantra szerint az elme fejlődésének spontán módon kell végbemennie. Nem kell harcolni a természeteddel, a szokásaiddal és a korlátaiddal, mert ha harcolsz, akkor ellentétet hozol létre önmagadban. Éppen emiatt van, hogy a legtöbb ember, aki a vallás ösvényére lépve megpróbál javítani önmagán, skizofrénné válik. ... Ha valamilyen hibád, hiányosságod van, akkor azt fogadd el úgy, ahogy van. Ha meggyűlölöd azzal nem tudsz megszabadulni tőle. De hát akkor hogyan tudjuk megszüntetni teljesen? Úgy, hogy leereszkedsz az elme mélyen elrejtett zugaiba, ott elvágod a gyökereket, és a fa majd magától elszárad. A tudatalatti és a tudattalan birodalmában található a viselkedés alapja. Lényünk minden vonatkozása ott gyökerezik. Minek vagdosnánk hát az ágakat és a leveleket? A jóga nidrá gyakorlatok segítségével alámerülhetsz elméd mélységeibe. Az ember gyenge, mert pusztán az intellektusára és az érzékszervei által közvetített információkra hagyatkozik. De mihelyt belépsz az elme mély rétegeinek ajtaján és jóga nidrában fekszel, a kreativitás forrásánál találod magad."

A hindu mitológiában a jóga nidrá szimbóluma az Úr Nárájana (Visnu), aki a tejóceánon nyugszik.
Visnu és hitvese Laksmi. 
Visnu köldökéből lótuszvirág fakad, aminek magházán ül az Úr Brahma, a tudattalan szimbóluma. 
(E kép jelentése, hogy a jóga nidrában a tudattalan megnyilvánul.)

"A jóga nidrá olyan alvás, amiben egy alig észrevehető tudatosság megmarad. Az elme az ébrenlét és az álom határán egyensúlyoz. Amikor jóga nidrát gyakorolsz, kaput nyitsz az elme mélyebb állapotaihoz. Jelen pillanatban az értelmedet használod, amikor viszont képes vagy ellazulni, akkor megnyílnak az elméd tudatalatti és tudattalan szintjei. Ha tudod, hogyan kell a jóga nidrát végrehajtani, akkor a tudatalatti elmédet teljesen ki tudod bontakoztatni. Ekkor a hétköznapi elme és az intellektus követni fogják."

VáLToZáS

"Amíg nem alakul ki a stabil integráló központ, a gyermek tudata folyamatosan változik. Éppen ezért, nagyon alkalmazkodó - sokféle helyzethez képes hozzászokni, mivel kevés identitást hordoz, amihez képest kényelmesnek vagy kényelmetlennek ítélhetné meg a körülményeket. Könnyedén képes énségét megváltoztatni, de kevéssé tud egységesíteni vagy folyamatos, mentális tudatosságot fenntartani. Ahogy jobban meghatározóvá és stabillá válik a tudatossága, úgy csökken az alkalmazkodó képessége.
A nyugati pszichológia a fejlődés csúcspontját hajlamos a folyamatos, változatlan énségben látni. Úgy tartják, hogy az ember ezt a kamaszkor után éri el, amikor kialakul stabil identitása. Azt, hogy az ember önmagának bizonyos vonatkozásait tudatosságán kívül tartja (elfojtás) e fejlődési eredmény árának tekintik.
A jóga pszichológiája azonban hangsúlyozza, hogy az énérzetből hiányzik az egységesség, még ebben a "felnőtt" fejlődési fázisban is. Még a "felnőtt ego" is csak viszonylag integrált egész. Bizonyos mértékben még most is pillanatról pillanatra változik. Még mindig küzd azért, hogy tudatosságán kívül tartsa azokat az emlékeket és benyomásokat, melyek ellentmondanának énképének. A jóga pszichológiájában a fejlődés lehetősége messze túlmutat az egon. Az emberi lény képessége a növekedésre és integrációra ennél jóval hatalmasabb."