
"A mulo evek, az idosebb eletkor csakugyan adnak valamit, amiert erdemes volt elviselni az elet sok faradtsagat, megalaztatasat, fajdalmas vesszofutasait. Nemcsak tapasztalatokat adnak, mert a tapasztalatoknak onmagukban nincs sok nevelo erejuk, mint ezt az eletben mindenfele lathatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok birtokaban is ugyanazokat a vegzetes hibakat kovetik el, akkor is, ha elore tudjak a kovetkezmenyeket. Nem, az idosebb kor nagy elonye, hogy rendszert tudunk felepiteni tapasztalatainkbol, ha nem vagyunk egeszen ostobak vagy aljasok, s nem ohajtunk oregsegunkben az emberek altal kinevetett es lenezett, osz pojacak lenni! Mint a vandor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vandorlasai kozben, s a legmagasabb csucsra erve atlatja egy taj szerkezetet, attekinti a hegycsucsok osszefuggo sorozatanak geologiai torvenyszeruseget, ugy latjuk mi is a mulo evekkel a rendszert mindabban, ami tortenik eletunkben es masok eleteben. Ez az attekintes, melyet csak az evek mulasa hoz meg, a legnagyobb elegtetel, melyet emberi es vilagi dolgok megismerese kozben szerezhetunk."
(Fuves konyv: A rendszerrol, melyet kesobb megismerunk.)