csütörtök, november 26, 2009
szerda, november 18, 2009
PàRMàBaN
A vàros igazi hìrnevèt ma a gasztronòmia adja. A világszerte ismert pármai sonka, Itálián kívül is fogalom, az évekig érlelt kemény sajt, a parmezán pedig minden olaszos étel elengedhetetlen tartozéka.
PèNTeK 13.
Szieszta időben, zàrva làttam meg a kis gyògynövènyboltot. Elhatàroztam, hogy kèsőbb majd megint errejàrok, s veszek kimèrt vegyes füveket hasfàjàsra, fàradtsàgra, emèsztèsre.
Pont akkor èrtem oda, mikor a koros hölgy üzlete ajtajàt kulccsal nyitotta. Belèpve feloltotta a làmpàkat, s mosolyogva invitàlt, bàtran, tessèk-tessèk.
Volt vele egy màsik nő, mègis engem szolgàlt ki előbb, mondvàn ők ràèrnek. Bizonyàra rokon, vagy baràtnő lehetett e màsik.
Elmondtam mit szeretnèk, s màris kerültek elő a különboző szàrìtott levelek, viràgok, mind külön dobozbòl, egy nagy tàrolòba, melynek zàrhatò teteje volt. Mikor minden hozzàvalò benne volt màr, jòl összeràzta a boltos hölgy, ahogy a bàrpultosok keverik a koktèlokat, majd àtöntötte az egèszet egy papìrzacskòba.
Mìg folyt e hosszù munka, àcsorogtam s vàrakoztam, szemem ide-oda jàrt az illatos boltban, mìg tekintetem hirtelen megakadt egy tàrgyon, amit a pult felè függesztettek.
"Jò Isten!"
Döbbenet, mosoly, s szò: "Tudja e asszonyom, hogy ezt itt èn kèszìtettem?"-Mutattam rà.
Vagy nègy ève Albàval meglehetősen pènz nèlkül voltunk. Karàcsony előtt jàrtunk Pàrmàban, egyik boltbòl a màsikba, szerencsehozò, filcből vart, gyöngyökkel dìszìtett tàrgyakat àrultunk. (Hasonlòan mint a marokkòiak, akik pamut zoknikkal, papìrzsebkendőkkel teszik ugyanezt ). Meg voltam ròla győződve, hogy 7euro darabjàval, szert tehetünk egy havi albèrlet àràra.
A gyògynövènyboltban is megfordultunk. Emlèkszem most màr! Kedves koros hölgy.
Emlèkszik ő is a kèt fiatal lànyra.
Mondja, sokan kèrdezik ki kèszìtette, hol vàsàrolta e szèp dìszt. Mindig szem előtt tartotta, portafortuna. :-)
Pont akkor èrtem oda, mikor a koros hölgy üzlete ajtajàt kulccsal nyitotta. Belèpve feloltotta a làmpàkat, s mosolyogva invitàlt, bàtran, tessèk-tessèk.
Volt vele egy màsik nő, mègis engem szolgàlt ki előbb, mondvàn ők ràèrnek. Bizonyàra rokon, vagy baràtnő lehetett e màsik.
Elmondtam mit szeretnèk, s màris kerültek elő a különboző szàrìtott levelek, viràgok, mind külön dobozbòl, egy nagy tàrolòba, melynek zàrhatò teteje volt. Mikor minden hozzàvalò benne volt màr, jòl összeràzta a boltos hölgy, ahogy a bàrpultosok keverik a koktèlokat, majd àtöntötte az egèszet egy papìrzacskòba.
Mìg folyt e hosszù munka, àcsorogtam s vàrakoztam, szemem ide-oda jàrt az illatos boltban, mìg tekintetem hirtelen megakadt egy tàrgyon, amit a pult felè függesztettek.
"Jò Isten!"
Döbbenet, mosoly, s szò: "Tudja e asszonyom, hogy ezt itt èn kèszìtettem?"-Mutattam rà.
Vagy nègy ève Albàval meglehetősen pènz nèlkül voltunk. Karàcsony előtt jàrtunk Pàrmàban, egyik boltbòl a màsikba, szerencsehozò, filcből vart, gyöngyökkel dìszìtett tàrgyakat àrultunk. (Hasonlòan mint a marokkòiak, akik pamut zoknikkal, papìrzsebkendőkkel teszik ugyanezt ). Meg voltam ròla győződve, hogy 7euro darabjàval, szert tehetünk egy havi albèrlet àràra.
A gyògynövènyboltban is megfordultunk. Emlèkszem most màr! Kedves koros hölgy.
Emlèkszik ő is a kèt fiatal lànyra.
Mondja, sokan kèrdezik ki kèszìtette, hol vàsàrolta e szèp dìszt. Mindig szem előtt tartotta, portafortuna. :-)
Szèp-szèp, de a budapesti Vàrosliget! :-) http://www.fuit.hu/
kedd, november 17, 2009
szerda, november 11, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
