Nem az a feladatom,
hogy kidobjalak az ablakon.
A làbamèrt kezeskedek,
nincs ùt, amire ràlèphetek.
Nincs tovàbbmenet,
csak azt kèpzeled,
mèg szeded a jegyet.
Kerül amibe kerül, de legalàbb,
nem Vagy egyedül.
Ahogy állnak a dolgok, ülnek ütések,
szenvedélyek, a szenvedések.
Hajnalban kibírhatatlan,
Hogy Vagy, vagy nem? ès mindegy...
Magára ránt a világváros,
ès kibérli álmod az álomgyáros.
És megfesti szépen, hogy kéz a kézben,
sètálj magaddal,
kép a képben.
Hozzàszoksz hogy màs vilàg van,
nagyon hideg van, mert más világ van.
Az angyal se kérdi, hogy merre jártál,
Hogy Vagy, vagy Voltàl?
Magára ránt a világváros,
ès kibérli álmod az álomgyáros.
És megfesti szépen, hogy kéz a kézben,
sètálj magaddal,
kép a képben.
Kèz a kèzben.
Kép a képben.
Kèz a kèzben.
Dèvènyi Ádám honlapja: http://www.dadam.hu/index.html
szerda, december 31, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése