Michè balladàja.
Fabrizio De André (Genova, 1940. február 18. – Milánó, 1999. január 11.) olasz költő, énekes-dalszerző.
Költői hitvallása: Műveiben nagy hangsúlyt kaptak a társadalom perifériájára szorult emberek; a bevándorlók, a lázadók és a prostituáltak. Sok dalszövege versértékű. Versei gyakran szerepelnek gimnáziumi tankönyvekben is, a kötelező tananyag részeként.
Ő maga erről így vélekedett: Szegények, kénytelenek memoriterként megtanulni egy egyszerű kézműves költeményt. - Benedetto Croce szerint húszéves korukig sokan írnak verset, később csak a költők és a kretének. - Ezek után én a dallal, mint vegyes műfajjal takarózom, melyben kiélhetem minden kreativitásomat.
Ezeket a gondolatokat nevezhetnénk Fabrizio De André költői hitvallásának is. Ebben a pár sorban elmondja mindazt, amit kora társadalmáról gondol, és kifejti a Kisherceghez hasonló látásmódját; a szíveddel láss, ne (csak) a szemeddel!
Tanulmányai: Faber, ahogyan gyerekkori barátja, Paolo Villaggio is hívta, Genova-Peglin született egy nagypolgári család sarjaként. Tanulmányait katolikus iskolában kezdte. Később állami iskolába járt, ahol oda nem illőnek találták viselkedésmódját, ezért eltanácsolták. Ezek után a Jezsuitákhoz került, ahol az egyik pap - mindjárt az első évben- szexuálisan zaklatta őt, ezért édesapja, Giuseppe közbenjárására a papot az iskolából menesztették. Egyetemi tanulmányait a Genovai Egyetemen kezdte. Eleinte - kíváncsiságból - a Bölcsész és az Orvostudományi Kar hallgatója volt, majd később apja és bátyja, Matteo nyomdokaiba lépve a Jogi Kar mellett döntött. Nem sokkal a diploma megszerzése előtt azonban otthagyta az egyetemet, és attól kezdve csak a zenének élt.
Karrierje kezdete: Zenei pályája kezdetén sokat fordított már befutott zenészektől, mint Brassenstől, akit később kezei apjának nevezett. Ezeket a fordításokat később felhasználta lemezeihez is. Eleinte barátaival; Tencóval, Bindivel és Paolival a La borsa di Arlecchino (Harlekin táskája) nevű bárban zenéltek. Karrierje nem indult zökkenőmentesen. A kezdeti nehézségek mellett a siker is váratott magára. Családja; első felesége, Enrica Rignon, becenevén Punny és fiúk, Cristiano De André megélhetési gondjai miatt már majdnem a zenei pálya elhagyására kényszerült, mikor Minának írt számával; a La canzone di Marinellával (Marinella dala) váratlanul befutott.
A siker évei: Fabrizio De André életében beérett a sok munka gyümölcse, mely meghozta számára a népszerűséget is. Később, hogy saját neve alatt adhassa ki szerzeményeit, a Római SIAE-nél dalszerzői vizsgát tett. Közismertté 1966-ban a Tutto di Fabrizio De André albumával vált, ettől kedve karrierje csak felfelé ívelt.
A nagy siker ellenére Fabrizio De André félénk és visszahúzódó maradt. A szereplés folyamatosan gondot okozott számára, fellépni csak félárnyékban volt hajlandó. Előadások előtt egy-egy pohár whiskyvel enyhítette szorongását. Egy kínos eset után – mikor is egy tv-szereplés alkalmával elfelejtette a dalszöveget, - a biztonság kedvéért, fellépések előtt többször is próbált; először csak egymaga, majd a zenekarral együtt.
Szardínia: 1979-ben Fabrizio De Andrét és második feleségét, Dori Ghezzit elrabolta egy névtelen szárd szervezet. Fogva tartóik csak négy hónap múlva, váltságdíj ellenében engedték szabadon őket.
Creüza de mä: Fabrizio De André zenei pályafutásában a nagy vízválasztó a Creuza de mä (Parti ösvèny) című dal volt. Ez a dal mindenekelőtt egy szerelmes dal Genovához, hőn szeretett szülővárosához, melyben egyszersmind megtalálható a mediterrán ízek, hangok, illatok és szagok sokasága is. E szerzeményét követően kijelentette, hogy legfőbb szándéka a genovai nyelvet illetve dialektust ápolni és népszerűsíteni. Úgy tervezte, hogy lehetőség szerint felhagy az olasz nyelven való énekléssel.
A nagy fordulópont: Az Anime salve ’98-as turné a költő életében több szempontból is kiemelkedő fontosságú volt. Legfőbb célja az azonos című album népszerűsítése és annak üzenete; a szabadságvágy közlése, közzététele volt. Ezen a körúton már nagyon beteg volt. Egyszer annyira rosszul lett, hogy a turnét is meg kellett szakítani e miatt. Kórházba szállították, majd tüdőrákot diagnosztizáltak nála. 1999. január 11-én, a milánói Onkológiai Intézetben hunyt el a genovaiak bálványa, Fabrizio De André. Az 1999. január 13-i temetésén zenész és költőtársain kívül az utca népe is igen nagy számban vett részt, hogy kifejezzék tiszteletüket és leróhassák végső kegyeletüket kedvencük előtt.
"A gyémántból nem nő ki semmi, a trágya virágokat ont." (Fabrizio De André)
(Wikipèda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése