SZiGNàL

"A győri MEDIAWAVE Fény­írók Fesz­ti­vál­ja 1991 ótaműködik: prog­ram­já­nak jelentős ré­szét olyan ze­nei ese­mé­nyek al­kot­ják, ame­lyek ré­vén Kö­zép-Eu­ró­pa egyik leg­fon­to­sabb és leg­ran­go­sabb ilyen jel­legű ren­dez­vé­nye lett. A fesz­ti­vál ar­cu­la­tát pe­dig egy sa­já­tos kettősség ha­tá­roz­za meg: a hagyományőrzést és a kor­társ ze­ne irá­nyo­kat egy­aránt fel­vo­nul­tat­ja. A szá­mos – kü­lön­fé­le ze­nei stí­lust kép­vi­selő – előadó kon­cert­je mel­lett zaj­lik egy nem­zet­kö­zi film­fesz­ti­vál, ame­lyen kü­lön­fé­le ka­te­gó­ri­ák­ban já­ték-, ani­má­ci­ós és do­ku­men­tum­fil­mek ver­se­nyez­nek. Az egyik ilyen – szá­munk­ra ér­de­kes – ka­te­gó­ri­át ze­nei fil­mek al­kot­ják: hí­res előadók port­réi, kon­cert­je­ik meg­örö­kí­té­se, ze­nei ha­gyo­má­nyo­kat fel­dol­go­zó ant­ro­po­ló­gi­ai művek. Film és ze­ne kü­lön­le­ges kap­cso­ló­dá­si pont­ja­i­ra pe­dig leg­jobb pél­da az a szig­nál, ame­lyeta fesz­ti­vál 1995-től hasz­nált né­hány éven át. Hartyándi Jenő, a fesz­ti­vál igaz­ga­tó­ja Bo­ka Gá­bor közreműködésével vá­lo­ga­tott az előző évek leg­em­lé­ke­ze­te­sebb dokumentumfilmjeiből kép­so­ro­kat, és Wim Mertens, kor­társ bel­ga zeneszerző Shot and Echo c. al­bu­má­nak cím­adó da­lá­ra szer­kesz­tett egy olyan etűdöt, amely egé­szen hűen tük­rö­zi a fesz­ti­vál szel­le­mi­sé­gét. A hét­köz­na­pi­ság és emel­ke­dett­ség fur­csa kettőssége hat­ja át a fe­ke­te-fe­hér kép­so­ro­kat – a jel­leg­ze­te­sen ke­let-eu­ró­pai és az eg­zo­ti­kum­ként lát­ta­tott tá­vo­li vi­dé­kek la­kó­i­nak ar­ca, gesz­tu­sa­ik fáj­dal­ma­san szép kép­fo­lyam­má ol­vad­nak a Mertens-féle, ért­he­tet­len nyel­ven éneklő, em­be­ri han­gok­bólkom­po­nált dal­ra. (A szerző 2003-ban lá­to­ga­tott el a MEDIAWAVE-re, ahol sa­ját da­rab­ja­it ad­ta elő zon­go­rán.)"