A sok országban Corpus Domini - jelentése: az Úr Teste - latin névvel emlegetett nap az egyházi év egyik legjelentősebb ünnepe. 1264. szeptember 8-án IV. Orbán pápa létesítette Transiturus de hoc mundo bullájával, a bolsenai eucharisztikus csoda emlékére. Az ünnepet azonban először 1246-ban tartották meg a Liege-i Egyházmegyében azzal a céllal, hogy Krisztus valóságos jelenlétét ünnepeljék az Oltáriszentségben.Az ünnep eredeti időpontja a pünkösd utáni vasárnapot követő első csütörtök volt, újabban azonban már sok helyen a következő vasárnapon tartják. Egyes országokban, a svájci katolikus kantonokban még ma is eredeti napján, csütörtökön tartják és nemzeti ünnepként ülik meg. Úrnapján a szentostyát szentségmutatóba helyezik és körmenetben viszik az utakon, hogy a hívek imádásával vallják meg ünnepélyesen az egyház eucharisztikus hitét.Olaszországban is sok helyen virágszőnyeget készítenek az Úrnapi körmenetre. Magyarországon fokozatosan alakult ki az a szokás, hogy négy úrnapi sátrat állítanak a négy világtáj irányába, melyeket egy-egy jámbor társulat, családok díszítenek fel virággal. Az Oltáriszentséggel haladó pap minden sátornál áldást ad, előtte az utat pedig virágszirmokkal szórják tele. ÚrnapjaA magyar nyelvterület katolikus vidékein e napon koszorút fonnak virágokból, elviszik a templomba, megszenteltetik. A tornácra, az ajtó fölé akasztják az úrnapi koszorút. Ha jön "a nagy idő, " három szál virágot kihúznak a koszorúból, és egyesek tűzben, mások szentelt gyertya lángjában égetik el, a hamuját a védendő termény földjébe, a szőlő négy sarkába elássák. A Balaton-felvidéken az úrnapi körmenet sátrának növényeit hazavitték és kis kereszt alakba összekötve a szőlőterület négy sarkára szúrta a szőlősgazda, ezzel is bekertelve, védve a szentelmény erejével a szőlőterületét és a szőlőtermését.Az Úrnapja mozgó ünnep, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtök. Ezen a napon az egyház újra megünnepli az Utolsó vacsora misztériumát, minthogy erre a nagyheti gyász miatt nem volt igazi alkalom. Az Úrnapját (Corpus Domini) a 13. század óta ülik meg. Az egyház szándéka szerint ez az ünnep azt hangsúlyozza, hogy Jézus mennybemenetele után is a hívek között maradt az Oltáriszentség képében. Mindenütt körmeneteket tartanak. Körbehordozzák az Oltáriszentséget, a négy égtáj szerinti, zöld ágakkal, virágokkal díszített alkalmi oltároknál megállnak, imát mondanak. A vallásos körmeneteket - különösen a középkorban - nagy vigasságok követték. Krónikások jegyezték fel, hogy 1501-ben, a budavári úrnapi ünnepségen a főtér díszes szökőkútjából bor folyt, s mindenki ihatott belőle kedve szerint. A népi hitvilág a Szentség körülhordozásának a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző varázserőt tulajdonít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése