Munkásságával a művészet és az élet közötti határok eltűnését célozta meg. 1961-ben Koppenhágában állítja ki először a csomagolópapírra írt verseit és Addi Köpcke galériájában előad egy 53 kilós verset. Ugyanebben az időben a művészet társadalmi szerepét is megkérdőjelezi, Versgazdasági elméletének részeként közreadja a Felfüggesztett verseket, elkezdi az Otthon befejezendő hosszú versek ciklust és Emmett Willams valamint Jean-Loup Philippe társaságában előadja a híres személyek japánra fordított neveiből álló Néma, félhangzó és hangos Kabu´inema című akcióverset.
Művészetét játékként fogta fel és három fogalom - az állandó alkotás, az örök hálózat, valamint az állandó ünnep - köré csoportosította. Ezek jegyében fogant az 1971-től elkezdett Zseniális Köztársaság Területe című, a művészetek és a tudományok közötti határokat elmosó, a magán- és a közélet kérdéseit elméleti úton megközelítő és az emberi alkotóképesség fejlesztését serkentő performansz-sorozat és a Joachim Pfeufer-rel alapított Poipoidrom (1963). Január 17-ét - saját születésnapját - a Művészet Születésnapjává nyilvánította. Azóta művészek és művészeti központok a világ minden táján igyekeznek előmozdítani és hivatalossá tenni ezt a napot és minden január 17-én összegyűlnek ünnepelni.
A fluxus kèpes volt lebontani az akadàlyokat a magas muvèszet ès a szèles kozonsèg kozott.
"Teljesen mindegy mit mondok, ha Ont nem inspiràlom arra, hogy nèzeteimet a sajàtjàval egèszìtse ki."
Filliou egèsz èletèt a "folyamatos alkotàs" szolgàlatàba àllìtotta, amelyet egy bàrki àltal tovàbbviheto folyamatnak tekintett. Rendelkezèsre bocsàtotta az ehhez szuksèges eszkozoket: a szemlèletes gondolkodàst (imaginàciò) ès az àrtatlansàgot. A vilàg formàlàsàhoz nincs szuksèg bonyolult technikai eszkozokre, hanem mindenekelott kèt dologra: gyermeki gondolkodàsra ès cselekvèst kivàltò kèpessègekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése