kedd, október 28, 2014

Ma a R tartott órát és azt kell mondjam nagyon jó volt! Tele van az a nő mondanivalóval, amik ráadásul érdekesek, és még jól is adja elő ezeket! El voltam ragadtatva! Elbűvölő, kedves, nyílt, figyelmes és okos! Na!
Bemutattam a dédit, mellette Eliezer Sonnenschein képével. A tegnap délutánom arról szólt, hogy néztem ezt a képet.
Délelőtt az áltisim melletti erdőbe tekertem ki. A réten új padok, fajátszók, tűzrakó helyek vannak. Összeszedtem a szétdobált szemetet és a kukákba dobtam. Színes falevek helyett színes kupakokat gyűjtöttem. Tüzesen sütött le az őszi Nap picit náthás arcomra. Ültem az új padon nyújtott lábakkal, hallgattam a madárcsicsergést. 
Este a jóga boldogság volt!
Hideg van már amúgy, harmadik napja télikabi-sapi-sál.

Zsigeri tetszés

Eliezer Sonnenschein izraeli festő, 1967-ben, a kecske évében született, Haifa-ban.  Ma is hazájában él, egy északi kisvárosban.
A youtube-on találtam egy vele készített interjút, amiből sajnos egy szó sem értek, viszont rengeteg képet vágtak be, melyeken festményei láthatók. Borúlátó hangulatuk van, erőteljesek munkák.
Munkáin az ember lelkében lakó gazság nyer csatát a jóság felett, nincs jelen béke vagy öröm. Eszembe jutott I.B.Singer egy novellája, A krakkói úriember. Melyben az ördög egy fiatal ember személyében érkezik Frampolba, a terméketlen földdel megáldott, szegény kis lengyel faluba, s aranylázzal fertőzi meg az egyszerű, hívő lakókat, akik fokozatosan fejüket vesztik a kapzsiságától. A történet vége felé az úriember kiléte világossá válik, átváltozik azzá, ami: "már nem az a fiatal ember volt, akit a falubeliek oly nagy szeretettel üdvözöltek; testét pikkelyek borították, a melléből szem kandikált elő, a homlokán egy szarv pörgött rettenetes sebességgel. Karjait szőr borította, tüskék és bozontos hajtincsek, a farkában pedig élő kígyók tekergőztek..."
"Boszorkányok, farkasemberek, koboldok, démonok manók hullottak alá az égből, némelyikük seprűnyélen, mások abroncsokon, megint mások küllőkön (....) A város felismerhetetlen volt, a házak helyén csak a kémények állottak (...) Egyetlen hatalmas mocsárrá változott az egész, csupa sár, iszap, és hamu volt minden. Derekukig a sárban botladozva, mezítelen emberek táncoltak."
A novella happyenddel végződik, egy hitében megmaradt, bölcs rabbi szavai térítik észre a faluban még életben maradtakat. Újjáépítés és tisztulás következik.
Eliezer Sonnenschein munkáin marad a borzadály. Fekete égbolt, koponyák, pikkelyes szörnyek, ördögarc, lepusztult városok képe a horizonton, gomolygó füstcsíkokkal, lángnyelvekkel, tüskés indák szövik át a képmezőt.
Az Icecream-ből választott festmény címe: Self-portrait - önarckép (100 × 80, olajkép falapon, 2006). Fején haj helyett Gorgó főre emlékeztetően, szúrós növényi levelek kacskaringóznak. Arc nélküli megcsonkított fej ez, amit lángnyelvek kereteznek, s mely üressége révén a hátteret engedi láttatni. Lakatlan, sötét, dombos tájat, gyártelepet füstölgő kéménnyel, modern város sziluettjét olajfúró toronnyal. Az égen a Hold helyett egy viziszörnyre emlékeztető ezüst koponya ragyog. Belőle nő ki az a hosszú kar, melynek nyershús kezéről cseppek hullanak a festő vállára. A testet mellkastól lefelé takarja a fehér föld, melybe betemették/elsüllyedt. Szúrós gizgazok kerítik körül, az előtérben piros és fekete pipacsok, a bal mellbimbóból kék szamárkenyér virágok nyílnak. (Ezek vajon mit szimbolizálnak?)
A képhez találtam a művész oldalán egy hangokkal aláfestett animációt. Egyre izgalmasabb!
Süvítő szél, varjú károgás, mocsár hangjai, farkasok üvöltése. Vihar zúgás, mennydörgés, eső zaja. Egy vészt jelző sziréna a távoli toronyból, majd vakuvillanások hangja. A háttérben szóló lassú, feszült zenébe egy férfi hang "i love you"-t suttog bele.

Egy korábbi képem kapcsolom e munkához. Portré ez is, de nem rólam. A dédanyám ábrázolja fiatal nőként. Egy beszkennelt igazolványkép felnagyított, kinyomtatott mása az alap, melyet kiegészítettem érzéseim szerint. A kabát zsinórjának elrendezését utánozva, kilenc szív, magzatburok kötődik az anyához köldökzsinórmód. Hasonlatosak Eliezer Sonnenschein pipacs szirmaihoz. Dédanyám kilenc gyermekét jelképezik. Nálam a jóság győz. Születés, élet van jelen.

Nincsenek megjegyzések: