Október 21, virágzik kertünkben az ibolya és az orgona. Meleg ősz. Ma csapadékos, holnaptól drámai lehűlés várható. Tegnap jóga a Mester utcában, aztán a körút felé sétálva jobb oldalon egy kínai gyorsban csípős leves, majd egy szerencsésen elmaradt találka.

Elolvastam JNS TMS Apáimnak, fiaimnak novellás könyvét. Imádtam(!) a Senza tempo-t. Olyan volt mint egy Chagall festmény, és egy Singer írás keveréke, és mégsem az.

"...nagyapám, azt mesélik, nem szeretett dolgozni. Miért is szeretett volna? Nem szeretett igazán dolgozni ott senki. Ahol olyan szépek az erdők, fáradtak a völgyek, ahol a patakok szerelemről csevegnek esténként, s ahol olyan bódító illata van a tavasznak, a kora nyárnak, s ahol olyan pompás gazdag mezők terpeszkednek szégyentelenül, igazán ki szeretne ott dolgozni? Csak a parasztok, ők is csak azért, mert szerették azt csinálni, amit az apjuk, az anyjuk, szerették azt hinni, volt értelme szüleik életének, s hogy a dolgok alapvetően mégiscsak rendben mennek."

Leveleket szárítottam a könyvben, amitől hullámosak lettek a lapok.

Múlt, múlt vasárnap (október 12) gyűjtöttem őket a budai arborétumban.

Békés, szép hely, rengeteg madárfajtával! Összenéztünk egy vörösbeggyel. Meleg, színes naplementés este volt, illatos, szinte tavaszi, kora nyári, egy-egy szakaszon bokor virágzott. Nem vittem fényképezőgépet, s ezt egy pillanatra sajnáltam.

"Cserszömörce: Egy-négy méter magas cserje. Levelei tojásdadok, ép szélűek, kopaszok, bőrneműek. Virágai tömött bugában nyílnak, fehér vagy halvány rózsaszínűek. Termése csonthéjas, amiből csak néhány fejlődik ki egy virágzatban, és ősszel repítőkészülék segítségével kel útra. Levelei ősszel lángvörösre színeződnek, messziről szembetűnve."

Vöröses narancs háttérrel néztem. 

Meg szikkadt melegbarna gesztenyehéjakat, bordókat és másokat, mélyen belélegeztem. 

A levelek őszi élménynaplók borítóit díszítik majd.