Fúj a szél. Mennyit bajlódtam a széllel;
s most megörülök neki, mert a régi
igyekezetek idejét idézi,
amikor még a hajam szanaszéjjel
fújta, és ez fontos volt. Mintha kézzel
kapkodnám a fákat, most; egy levélnyi
szélre se lehet soha visszanézni.
Azt nézem, ami van, ami elégszer
ismétlődik ahhoz, hogy ne lehessen
egyszer. Mihez kezdjek a levelekkel,
a széllel, a nézéssel; és a szél
mihez kezdett hozzá, mikor először
ért hozzám; s hozzám ért-e; oly időből
fúj ez itt ma, amely már el nem ér.
s most megörülök neki, mert a régi
igyekezetek idejét idézi,
amikor még a hajam szanaszéjjel
fújta, és ez fontos volt. Mintha kézzel
kapkodnám a fákat, most; egy levélnyi
szélre se lehet soha visszanézni.
Azt nézem, ami van, ami elégszer
ismétlődik ahhoz, hogy ne lehessen
egyszer. Mihez kezdjek a levelekkel,
a széllel, a nézéssel; és a szél
mihez kezdett hozzá, mikor először
ért hozzám; s hozzám ért-e; oly időből
fúj ez itt ma, amely már el nem ér.
Tandori Dezső
Egyre jobban megvan a szakdolgozat. Tegnap még csak angyalok voltak, ma már madarak is. Lesznek varjak, verebek, egyebek.
Ámos naplóbejegyzéseit olvasom. Őszintén
szólva javarészt elszomorítóak. Nem a zsidóüldözésre gondolok (ott még nem tartok) kortársairól ír lehangolóan, ami nem lehet igaz Vajda és Bálint esetében! Ugye nem? Van amit jó olvasni, ahogy leírja hogyan
képzeli el festészetét... 30 éves, próbálja szavakba önteni, amit a vásznon
szeretne adni. 
"Pár
napig otthon voltam szülővárosomban egy gyászesettel kapcsolatban. Ahogy
elnéztem a régi bútorokat, nagyapám könyvszekrényét, pipatartóját a régi
gyertyatartókat tükröket mind egy-egy képet indított meg bennem már előbbi
képeimen is gyakran egy-egy tárgy indított munkára. Aminek külön élete van.
Egyiket-másikat egész sajátos légkör veszi körül amivel asszociálódnak bizonyos
emlékeim, ezeknek az emlékképeknek kivetítései érdekelnek újabban. »Asszociatív
expresszionizmus«-nak nevezem magamban ezeket a képeket. Szerintem ma már nem
lehet másképpen újat adni mintha az ember legőszintébben adja a maga lelki
képeit. Individuálisan festeni másképp nem lehet. Olyan érzéseknek a
kivetítését szeretném, melyek az enyémek csak és mégis örök emberiek, nem
lefesteni valamit hanem azzal a tárggyal vagy figurával asszociált emlékképek
összegét belesűríteni a képfelületbe úgy hogy a lelkitartalom legyen az a
plusz, ami a helyes képkövetelményen kívül (szerkesztés komponálás szín)
megkülönbözteti minden más képtől. Egy bizonyos spirituális jelleget szeretnék
belevinni minden dolgomba."
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése