vasárnap, november 01, 2015

aDy CiKKeK RaGTiMeRa

Indítsd el:

JUBILEUMI ELŐADÁS
A jubileumi előadások szokása még az ókorból maradt fenn. Mióta előadások vannak, a jubileumok sem maradnak el. Az előadás úgy viszonylik a jubileumhoz, mint 1: x, mert jubileumok bármikor tarthatók. Olyan a jubileum, mint az orvosság, be muszáj venni.
Előttem van egy érdekes levél. Egy vidéki tudósítónk írta Hercegovinából.
Igen, Hercegovinából. Egy jóravaló napilapnak mindenütt kell tudósítót tartani.
Ergo tudósításunk Hercegovinából jött, Dobránszkiból. Ez, kérem, egy élénk vidéki város, melyben hatalmas művészi és irodalmi élet dühöng.
Dobránszkiban jubileumi előadás volt. Lapok nem jelezték, színlap nem hirdette, de mégiscsak jubileumi előadás volt.
A Gésákat, e nem túlságosan ismeretlen, de elég vidám operettet adták - huszadszor.
A nézőtéren, páholyokban nem volt egy árva Ferenc József kabát sem, és mégis jubileumról számol be lelkiismeretes tudósítónk. Táviratilag kérdeztük meg tehát, hogy fenntartja-e tudósítását.
Ő gyorsan válaszolt, s úgy írja le az előadás lefolyását, hogy a jubileum felől nem is kételkedhetünk.
Az előadás így folyt le:
Este 7 órakor a közönség gyülekezni kezdett a színházba. A foyer-ban egy fekete tábla tudatta a következő híreket:
1. Baritonistánkat leütötte a hajókötél, helyette egy nyugalomba vonult primadonna énekel.
2. A kóristáknak bankettjük van. A kórus énekszámait a holnap előadandó Kaméliás hölgyben fogjuk előadatni.
3. A tengerésztiszti sapkák elvesztek. A darabban szereplő tengerésztisztek cilinderben fognak játszani.
4. Egyéb meglepetések sincsenek kizárva.
...8 óra felé felhúzták a függönyt, 10 órakor leeresztették. A közbeeső idő alatt botrány botrányra halmozódott. Legcsinosabb az volt, mikor Imari márki személyesítője Vuncsit ledobta a zenekarba...
...Eddig tart tudósítónk levele, mely bizonyossá tett bennünket affelől, hogy Dobránszkiban jubileumi előadás volt.
Debreczeni Hírlap 1899. február 23.
Dybandi


BOHÉM ESTÉK
Előre kijelentem, hogy leleplezni akarok. Le akarom leplezni magunkat. Bohém embernek úgyis az a cudar természete van, hogy akkor is őszintéskedik, mikor semmi helye nincs.
Én tehát most őszinte leszek, s bevallok egy sikkasztást, melyet a debreceni bohémek követtek el.
A debreceni bohémek sikkasztottak.
Hasznuk nincs belőle, de ez a vétket nem enyhíti.
Elsikkasztották a világ legédesebb estéit, a bohém estéket.
Milyen tündéri esték voltak ezek, s már csak voltak, nincsenek.
Én csak éjfélig emlékezem reájuk, mert éjfél után kissé mindig megzsibbadt az emlékezőtehetségem, de addig is felejthetetlenül szépek voltak.
...Némán, komoran foglalták el a hosszú asztalt a bohémek. Az elnöki székben méltóságos arccal ült a legfőbb bohém: Komjáthy János, azután a legelemibb rend megtartása nélkül foglaltak helyet a többi bohémek.
Aztán egyre hangulatosabb lett a bohém társaság.
Éjfél körül távoztak a társaság gyengébb, de bájosabb tagjai - ott maradtak a gyengülni óhajtók, de kevésbé bájosak.
Eddig emlékezem én.
Az éjfél után történtekből csak egy-egy pohárkoccintás csendül vissza fülembe, a többi értékes mozzanatok legfeljebb sejtésem édes világában élnek.
A hajnali szellő gyöngéd cirógatása ismét megreparálta emlékezőtehetségemet, s éreztem, hogy az éjjel jól kellett mulatnunk.
Ilyen volt egy-egy bohém este.
Szépek voltak nagyon, s rossz viccek és rossz borok mellett mások nem tudtak volna úgy mulatni, miként mi mulattunk.
Ezeket a bohém estéket saját bohém-magunk sikkasztottuk el.
A sikkasztásnak mi volt az oka, talán alig sejtem.
Vagy nem vagyunk már jó bohémek, vagy nagyon is jók vagyunk.
Ez, ez. Nagyon is jó bohémek vagyunk. Valljuk be az okot: bohém módra összevesztünk.
Összevesztünk, s elsikkasztottuk a bohém estéket...
Bohémek, bohémek, édes jó kollégák, halljátok meg kérő szavamat!
Veszekedjünk, marakodjunk tovább is, ha már úgy megszoktuk, de tartsunk egy-egy este fegyverszünetet: egy-egy bohém estét.
Hiszen olyan szép volt az a bohém este, pedig én csak éjfélig emlékszem reá...
Debreczeni Hírlap 1899. március 2.
Adieu
KELLEMETLEN VENDÉG
Egy furcsa kis histórián nevetnek most egyik előkelő kávéház törzsvendégei.
A történet mindenki számára mulatságos, csak a hős tartja kissé kellemetlennek, amiben tényleg neki van igaza.
A kávéház egyik külön helyiségében egy társaság mulatott. Mulatott pedig széles jókedvvel, de okos elővigyázattal, mert a pincéreknek erősen meghagyták, hogy senkinek se árulják el, hogy Debrecenben melyik ma este a legjobban mulató kompánia.
A szomszéd szobában egy ismert debreceni úriember búslakodott egyedül. Ez az úr arról nevezetes, hogy olyan veszekedett komisz arca van, hogy képes a legjobb kedélyű embert elkeseríteni. Az arcán kívül vannak [az] illetőnek egyéb dísztelen tulajdonságai is, melyek bár nem tartoznak történetünk tulajdonképpeni tárgyához, de megértéséhez okvetlenül igen.
Ez az úr kiszimatolta, hogy ő ismeri a szomszédban mulató urakat, s nem gondolkozott sokáig, hanem minden pincéri obstrukció dacára bevonult a jókedvű kompánia szobájába.
A hatás egyszerűen óriás volt.
A leghangosabb kurjongatónak is elcsuklott a hangja, a cigány pedig gyászindulóba kezdett.
Hősünk azonban büszkébb volt, mintsem észre akarta volna venni a kínos meglepetést.
Nyugodt, de a szokott komisz arccal ült le, s nem akarta észrevenni, hogy a kezéhez elég tartózkodással nyúltak hozza az ő ismerősei a köszönés alkalmával.
A helyzet már kínos megoldás előtt állott, mikor a főpincérnek jó ötlete jött, s egyik pincérét lóhalálában szalasztotta el.
Pár perc múlva őrülten csilingelt a kávéház telefonja.
A főpincér odarohan.
- Halló!
- Halló!
- Bika étterméből. Kérem azonnal küldeni X. urat, nagy társaság várja.
X. úr, aki a kellemetlen vendég volt, gyorsan szedte össze magát, s rohant ész nélkül a Bikába.
Nagyon természetes, hogy a jókedvű társaság rögtön bezáratta az ajtót a kellemetlen vendég után.
...Úgy beszélik, hogy X. úr nagyon dühös.
De az a szerencséje, hogy akármilyen dühös, sohasem komiszabb az arca.
Debreczeni Hírlap 1899. március 3.
Adieu Bandi

Nincsenek megjegyzések: