A tűz és zaj éjszakáján találtam rá
Vad harangok zúgtak az égen
Attól a perctől tudtam
Halálom napjáig szeretem majd őt
És ezer könnyet csókoltam szét
A mindig váltakozó Bánatok hölgye ő
Olykor koldult
Olykor lopott
Olykor másnapra rejtett bánatok
Egy végtelen éjjelen
Ezüst csillag ragyogott fenn
És a kápolna harangjai csilingeltek
Szeretsz-e engem?
Úgy ahogy én szeretlek?
Azért kaptam meg őt, hogy rendbe hozzon mindent
Én minden tettemet eléraktam halomba
De ezek után is olyan elvadult, és kevés voltam
Megtaláltam benne Istent, és Isten minden gonoszságát
Ágyamban feloldotta a jeget
Feje felett egy álcázott nap lángolt
Ahol ő ott volt, mindent fénnyel töltött meg
Árnyéka agyar, és szőrös, és őrült
Szerelmünk szálai reménytelenül összegabalyodtak
És a kápolna harangjai csilingeltek
Ő komolyan vette a szerelmet, és az önfeláldozást
És felfigyelt a zsarnokságra és a vérontásra
Nézd, én próbálom, és igazán próbálom
De mégis hibázom
Gyere hát, találj rám, drága egyetlenem
Teljesen tönkrementem, hulladék vagyok
Ó, ott jön ő, eltakarva a napot
Lábszárain vér csorog le
A hold az égen viharvert, és szétmarcangolt
És a kápolna harangjai csilingeltek
Minden dolog bevégződni készül
Már megismerése előtt tudtam, el fogom veszíteni őt
Átkot szórok; mindent úgy tettem, hogy neki jó legyen
Átkot szórok; mindent úgy tettem, hogy ne éljek vissza vele
Őrült bilincsek csuklóin és bokáin
És a kápolna harangjai csilingeltek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése