Szeretek befelé figyelni, vizsgálni, hogy hogyan viszonyulok dolgokhoz.
Mikor Hajnival elutaztunk Olaszországba, hirtelen csak ketten lettünk
a világon. Jóleső érzés volt megszabadultnak lenni sok-sok mindentől. (Leginkább
az ún. őrült éjszakáktól (hogy is hívják, na? ámokfutás!), amikor annyi minden
történik (jelentéktelen hülyeségek, ki emlékszik már?), és amikor mindenki
mindenkivel pajtás a borgőzben, másnapra meg sehol egy lélek. Csak magamé.) Kettesben
lenni a hozzám legközelebb állóval ebben a könnyű semmiben, életre szóló élmény
volt és marad! A hullámok mosták ki belőlem a lerakódott nyomorult
megcsömörlöttséget, hogy újra súlytalan lehessek és lenyűgöző körülöttem a
világ. Emlékszem, hogy rendszeresen ültünk a parton, figyeltük a tengert, nem
szóltunk semmit, egyszerűen csak voltunk. Tisztára mint egy gyógykezelésen.
Boldogra
tisztultam magam.
Ezt az állapotot szeretném elérni életem minden területén. A mindenséggel
teli semmit itt, közel azokhoz, akiket szeretek.
Vagy mi. :-) Jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése