Anyának
állati jó memóriája van. Régi ismerősökről kérdezhetem, történésekről.
Szülinapomon rendszerint elmeséli az aznapi eseményeket. A buszjáratot a mi
utcánkban abban évben november elsején
indították (a 82-est), azzal ment le a faluba a házi orvoshoz, mert érezte hogy
valami történőben van, és a szomszéd Halasi néni megkérdezte hová megy fiatal
asszony? Ő meg mondta hogy megyek szülni. A néni meg csak nézett, hogy így,
egyedül, gyalog? A fekete bőrkabátjában ment, és a rendelőben az orvos faképnél
hagyta az ott várakozókat, mert máris indulni kellett, a doki vitte be a
kórházba a wartburgján. (Anya ennél jobban
adja elő, egyszer felveszem.)
Ma szóba
került É, és családja. Szenteste minden évben átmentünk hozzájuk a nagy hóban. É-nak nehéz gyerekkora volt, és
nagyon rosszul végezte. Már elköltözött, elváltak, tudom róla hogy nincs jól.
Sokszor tűnődöm azon, hogy szívesen találkoznék úgy emberekkel, hogy Ők nem
öregedtek, én meg már ennyi idős vagyok, felnőttként beszélhetnénk. Mintha
visszamennék az időben. Van aki jó fej lehetett, van akiről tutira tudom hogy hülye
volt, van aki korlátolt. (Halasi néni.) A mindig erősen sminkelt É-t elveszettnek, kétségbeesettnek, sorsát pedig
a leánynevelőben megismert csajokéhoz hasonlítom elképzelésemben. Boldogtalan kurva
élet.
Megint
növőben a Hold. Pár órája az egész korong látszódott halványan, abban pedig
erősen egy vékony karéj. Tudom hogy a
jóga szilveszter amit végül is megtartanak már nem olyan
lesz, mint mikor jelentkeztem rá, azért nagyon várom. Nagyon!
Holnap az
unokabátyáimmal Érdre megyek a nagybátyáimhoz. Most pedig olvasni. Magányos
vadász a szív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése